Gyűrű
A gyűrű
A gyűrű viselése napjainkban világszerte elterjedt, de volt idő, mikor egyáltalán nem hordtak ilyen fajta ékszert. Az ókori Rómában például egyáltalán nem volt jelen a gyűrű, de igaz ez akkoriban szinte minden nép ékszerviselési szokásaira.
A gyűrűnek később komoly jelentőséget tulajdonítottak, több kultúrában is a szerelem és az elkötelezettség, az összetartozás jelképének számított. Marco Polo és más világutazók beszámolóiból tudjuk, hogy Ázsia egyes területein, főleg Tibetben, a házasodási szokások igen különösek voltak. A lányoknak először hozzá kellett szokni a férfivel való érintkezéshez, mielőtt feleségül adták volna őket. Ezért az asszonyok a kikötőkben és a város más pontjain ajánlgatták lányaikat az utazóknak, cserébe elvárták, hogy azok egy gyűrűvel ajándékozzák meg a lányt. Csak akkor mehetett férjhez a lányuk, ha már 12 gyűrűvel rendelkezett.
A gyűrű a házasság teljesen más megközelítésében is szerepet kapott. Leginkább Európában vált a jegyben járás és a házasságkötés elengedhetetlen kellékévé, mely azt jelezte, hogy a hölgy és később a férfi már nem szabad, már megtalálta a párját. A férfi egy eljegyzési gyűrűvel bizonyította komoly szándékait. Az eljegyzés általában ünnepi alkalomnak számított, ekkor tűzték ki a házasság időpontját, ekkor derült ki, hogy a lány apja belegyezik-e egyáltalán a frigybe. Sokszor, leginkább a tehetősebb, nemesi családok körében a beleegyezés függött a gyűrű értékétől is. Ha az ékszer hamisnak vagy nem elég drágának tűnt, bizony az udvarló nem kapta meg szerelme kezét.
Összetartozást nem csupán a szerelemben jelenthetett, hanem más síkokon is használták ennek jelzésére. A pecsétgyűrűk régóta jelen vannak, mára ennek a típusnak a gyakorlati funkciói kikoptak. Régebben egy családnak, intézménynek, valamilyen célú közösségnek saját pecsétgyűrűje volt, amivel a leveleit zárta le. A pecsétből lehetett tudni, hogy a levél valóban hiteles és már előre mutatta, kitől érkezett. Akinek pecsétgyűrűje volt, az nemesi ragú, a többiek fölött álló személynek számított.
A titkos társaságok is sokszor használtak ugyanolyan gyűrűt, de ezeket, lévén titkos összetartozásról volt szó, csak az összejöveteleinket hordták. Rengeteg más célra is viseltek gyűrűt. A középkorban elterjedt a méreggyűrű viselése. A méreggyűrű gonosz tárgy volt, mely teljesen átlagos, kőberakású gyűrű formájában ékeskedett az ujjon, ám mérget lehetett belőle keverni az áldozat ételébe, italába.
Manapság remélhetőleg mérgezési funkciója nincs semmilyen ékszernek, de az összetartozást, sőt, bizonyos körökben a származási alapú összetartozást is jelképezi még. A házasságkötésekkor elmaradhatatlan, ám leginkább esztétikai funkciója van. Kinézetét tekintve a klasszikus darabok mellett már rég megjelentek a divatos, aktuális trendet követő gyűrűk, a különleges, egyedi darabok, a bizsuk, az orvosi fém és még sorolhatnánk az újdonságokat.
Gyűrűt viselni jó dolog, aprócska, ám szemet gyönyörködtető dísze szettünknek, mellyel akár üzenhetünk a világ.
